SZABVÁNYOK ÉRVÉNYESSÉGE

Az egyéni védőeszközök védelmi képességeit a vonatkozó szabványok követelményei alapján határozzák meg a gyártók, illetve a tanúsító szervezetek. A védelmi képességekről, a használati előírásokról, valamint a feltételekről információkat a gyártók által kiadott tájékoztatókban, katalógusokban vagy technikai adatlapokon találhatunk. Az EK megfelelőségi nyilatkozatok ilyen jellegű információkat csak korlátozva tartalmaznak, hiszen itt csak utalások vannak a vonatkozó szabványokra, a gyártóra, illetve a tanúsító szervezetre, tehát semmiképpen nem helyettesíthetik az előbb felsorolt dokumentumokat. Ezért van az, hogy több gyártó előszeretettel alkalmazza azt a jogszabályban is elfogadott megoldást, hogy az EK megfelelőségi nyilatkozatot egész egyszerűen beleszerkeszti a tájékoztatóba. Ennek ellenére nagyon fontos a szabványok ismerete is, különösen akkor, ha a védőeszköz védelmi képességeiről konkrétabb információkat akarunk szerezni, hiszen a szabványok alapján gyártják a védőeszközöket, a szabványokban találjuk az összes vonatkozó követelményt, jelölési előírást. Ezen információk ismerete mindenképpen segít a munkavédelmi eszközök meghatározásában és kiválasztásában. Az európai szabványokat a CEN – az Európai Szabványügyi Bizottság – hagyja jóvá, melyeket a CEN tagtestületeinek változtatás nélkül kell kiadni nemzeti szabványként. A magyar szabványok hivatkozási számának formája is erre utal: például MSZ EN 388: 2003. A szabvány jelölése tartalmaz egy évszámot is, mely a nemzeti EN szabvány kiadására vonatkozik. Természetes dolog, hogy egy új szabvány felváltja a korábbit (például az MSZ EN 388: 2003 megjelenésével a régebbi MSZ EN 388: 1997 szabványt visszavonták), hiszen lehetnek olyan újonnan felmerülő követelmények, melyek javítják a védőeszköz jellemzőit. Az is előfordulhat, ha szinte csak adminisztratív okai vannak egy új szabvány megjelenésének. Ennek ellenére a korábbi szabvány alapján bevizsgált egyéni védőeszközöket a szabvány visszavonása után is ugyanúgy lehet forgalmazni, mint azelőtt. Ennek az egyik oka, hogy az EK Típustanúsítványnak nincs érvényességi határideje, így akár a kiadása után 10 évvel is alkalmazható, persze ha a vonatkozó termék jellemzői, jelölései és gyártója változatlanok maradtak. Természetesen a gyártók, illetve a tanúsítók is érdekeltek a minősítés megújításában, de ez egyáltalán nem kötelező. Már csak azért sem, mert a szabványok alkalmazása az 1995. évi XXVIII. Törvény alapján önkéntes.
Az alábbiakban felsorolnék néhány aktuális példát a szabványváltozásokra és azok okaira:
MSZ EN 420: 2003 és az MSZ EN 388: 2003 – Megszűnt a kis „i” betű jelölése a kesztyűk piktogramján, illetve a szabvány hivatkozik a 2002/61/EGK Irányelvben tiltott azoszínezékekre.
MSZ EN 407: 2004 és az MSZ EN 374-1: 2003, MSZ EN 374-2: 2003 és az MSZ EN 374-3: 2003 – Ezek a kesztyűk III. kategóriás védőeszközök lettek, így szükséges a gyártói minőségbiztosítási rendszert felügyelő szerv megléte.
MSZ EN 14387: 2004 – ez a szabvány gyakorlatilag a gáz- és a kombinált szűrőbetétekre vonatkozó az MSZ EN 141, 371 és a 372 szabványok egyesítése. A fontosabb változások elsősorban a tájékoztató kiegészítésére vonatkoznak, mint például a hulladékmegsemmisítés, a szénszűrők tűzveszélyessége, és a gyártó vagy a képviselő neve és címe.
MSZ EN 340: 2003, MSZ EN 342: 2003 stb. szabványokba bekerült a hivatkozás a 2002/61/EGK Irányelvben tiltott azoszinezékre

Vissza