• Bakancsok
  • Hosszúnadrág
  • Kabátok
  • Félcipők
  • KERESO
Keres
  Ismertőben is
  Ön itt jár: » Katalógus Személyes adatok  |  Kosár tartalma  |  Pénztár  |  RSS  
Amit a kockázatértékelésről tudni kell (Munkaügyi Közlöny 2006/
A MUNKAVÉDELMI FELÜGYELETEK EGYÜTTES ÚTMUTATÁSA A MUNKAHELYI  KOCKÁZATÉRTÉKELÉS
VÉGREHAJTÁSÁHOZ
(Munkaügyi Közlöny 2006/ 4. szám. )BevezetésA munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt. )
1998. január 1-jétől hatályos
módosítása (54. § (2) bekezdés) kimondja, hogy "a munkáltató köteles minőségileg, illetve
szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát
veszélyeztető kockázatokat". A hatósági ellenőrzés összhangja és az egységes értelmezés érdekében az Országos
Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi
Szolgálattal, valamint a Magyar Bányászati Hivatallal egyetértésben 2002-ben Útmutatást
tett közzé e tárgykörben, amely a Szociális és Munkaügyi Közlöny 2002/1 számában jelent
meg.
Az eltelt időszak tapasztalatai és jogszabályváltozásai alapján a munkahelyi
kockázatértékelésre vonatkozó követelmény értelmezésre szorul, különösen a gyakorlati
megvalósítása tekintetében. Az Útmutatás átdolgozásának indokai a következők:- A kockázatértékelés kötelezettségének teljesítése terén a hatóságok számos hiányosságot
tártak fel, ezért a vonatkozó jogszabályok módosítása (konkretizálása, szigorítása)
szükségessé vált. Ide tartozik a kockázatértékelés dokumentálása terén a tartalmi
követelmények meghatározása, a kockázatértékelési tevékenység személyi feltételeinek
szigorítása. - Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk eredményeként a jogharmonizációval
összefüggésben kiadott egyes jogszabályok valamilyen különleges területre,
tevékenységre konkretizálják a kockázatértékelés kötelezettségét. [Például a 3/2003. (III.
11. ) FMM-ESzCsM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben
levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről, valamint a 14/2004. (IV.
19. ) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi
követelményeinek minimális szintjéről. ]- A jogszabályok harmonizációja indokolta néhány fogalom meghatározásának módosítását
(például kockázat, sérülékeny csoport). - A kockázatértékelés ellenőrzése során a hatóságok olyan gyakorlati tapasztalatokra tettek
szert, amelyekről célszerű a jogalkalmazókat tájékoztatni. A kockázatértékelés az elmúlt hét év alatt a munkavédelmi tevékenység meghatározó
feladata, szerves része lett, bár a szakszerűség terén még gyakran tapasztalható hiányosság. Az Útmutatás átdolgozott kiadásával egyúttal szándékunk az is, hogy felhívjuk a figyelmet a
leggyakoribb hiányosságokra.
A hatóságok kiemelt figyelmet fordítanak a kockázatértékelésre vonatkozó előírások
betartatására. Ezt jelzi az is, hogy 2004. május 1-től a foglalkozáspolitikai és munkaügyi
miniszter rendelete szerinti legmagasabb veszélyességi osztályba tartozó munkáltatóval
szemben a kockázatértékelés elmulasztása esetén munkavédelmi bírság alkalmazható [Mvt.
82. § (2) bekezdés d) pont]. A "kockázat" és értékelésének fogalmaA kockázat fogalma az Európai Unió alapvető munkavédelmi jogforrásából, a munkavállalók
munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések
bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelvből került át a magyar munkavédelmi
szabályozásba. Ez a fogalom bizonyos mértékben rokon a korábban használt "veszély",
„veszélyforrás" fogalmakkal. Az Mvt. 87. § 1/B. értelmezésében:
Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és
súlyosságának együttes hatása. A kockázatértékelés fogalma nem jelent alapvető tartalmi változást a munkáltatóra háruló
munkavédelmi követelményekben, hanem elsősorban rendszerbe, egységes keretbe foglalja a
munkáltató munkavédelmi tevékenységét. A kockázatértékelés nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi
károsíthatja, veszélyeztetheti a munkavállalókat, és milyen óvóintézkedések szükségesek az
egészségkárosodás megelőzésére. Elvégzéséhez nem feltétlenül kell minden esetben
laboratóriumi vizsgálatokat, illetőleg műszeres méréseket végeztetni, esetleg tudományos
apparátust, költséges szolgáltatásokat igénybe venni. Az esetek legnagyobb részében a
kockázatértékelés az eddig is meglevő munkavédelmi követelmények szisztematikus
ellenőrzését, a hiányosságok megszűntetését jelenti, amelyben a legfőbb eszköz a széles körű
munkavédelmi ismeret és a józan ész. A kockázatértékelés fogalmát és teendőit a Mvt. határozza meg, és a munkáltatók
kockázatértékelési kötelezettségei ehhez igazodnak. A kémiai biztonság területén bevezetett
kockázatbecslés fogalma ezzel nagy részben átfedésben van. A kockázatbecslés akkor
egyenértékű a kockázatértékeléssel, ha annak minden tartalmi követelményét teljesíti. Ennek
mérlegelése a munkáltató felelőssége, és ehhez kíván segítséget nyújtani jelen Útmutatás is. A munkáltató akkor jár el ésszerűen, ha a kockázatértékelést és a kockázatbecslést egységben
vagy összehangoltan szervezi meg azokon a területeken, amelyekre mindkét
követelményrendszer vonatkozik, hiszen így nem csak kisebb ráfordítással és nagyobb
hatékonysággal végezheti el a feladatait, hanem maradéktalanul és összehangoltan elégítheti
ki az ellenőrző hatóságok által számon kért követelményeket. Kismértékben eltérően rögzítik a gépek kockázatfelmérésével kapcsolatos fogalmakat az MSZ
EN ISO 12100-1:2004 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei 1. rész:
Fogalom meghatározások, módszertan című szabvány 3. 13 - 3. 17 pontjai. E szabvány
elsődleges célja, hogy a tervezők számára nyújtson információt, amely azonban a munkahelyi
kockázatértékelésnél is alkalmazható.
Hasonlóképpen figyelembe vehetők „A munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási
rendszere (MEBIR)” szabványok (MSZ 28001 és MSZ 28002), amelyek szerint a munkahelyi
kockázatértékelés a MEBIR részét képezi. Ez azonban nem váltja ki az Mvt. -ben rögzített
munkáltatói kötelezettséget. 2A jogszabályok követelményeiAz Mvt. szerint:
54. § (1) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a
munkáltató köteles figyelembe venni a következő általános követelményeket:a) a veszélyek elkerülése;
b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése;
c) a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése;
d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és
munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű
munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő
beosztására;
e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása;
f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbe veszélyessel;
g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a
technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a
munkakörnyezeti tényezők hatására;
h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest;
i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása. (2) A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a
munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az
alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat
érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző
intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását,
beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. A
kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek
minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglaltak
szerint kell elvégezni. A kockázatok értékelése szervesen összefügg a veszélyek megelőzésével, amelynek a
kockázatok felismerésén és értékelésén kell alapulnia. Ezért a kockázatértékelés a munkáltató
munkavédelmi tevékenységének központi és alapvető meghatározó fontosságú eleme a
veszélyek megelőzésének alapja. Egyes szakmai részterületeken a kockázatértékelés (a kémiai biztonsággal kapcsolatos
kérdésekben a kockázatbecslés) megalapozásához, végrehajtásához vagy az intézkedésekhez
támpontot adnak a következő jogszabályok:2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról;
25/1998. (XII. 27. ) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi
tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről;
44/2000. (XII. 27. ) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes
készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes
szabályairól;
50/1999. (XI. 3. ) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális
egészségügyi és biztonsági követelményeiről;
25/2000. (IX. 30. ) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai
biztonságáról;
12/2001. (V. 4. ) KöM-EüM együttes rendelet a vegyi anyagok kockázatának
becsléséről és a kockázat csökkentéséről;
66/2005. (XII. 22. ) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó
minimális egészségi és biztonsági követelményekről;
 
 
 354/2003. (IX. 1. ) EszCsM-KvVM-BM együttes rendelet a veszélyes anyagok és a
veszélyes készítmények tulajdonságának vizsgálati módszereiről és a vizsgálatok
eredményeinek értékeléséről;
14/2004. (IV. 19. ) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és
egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről.
89/1995. (VII. 14. ) Korm. rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról,
27/1995. (VII. 25. ) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról,
27/1996. (VIII. 28. ) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós
esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról,
61/1999. (XII. 1. ) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók
egészségének védelméről,
26/2000. (IX. 30. ) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni
védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodás megelőzéséről,
3/2002. (II. 8. ) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi
követelményeinek minimális szintjéről,
22/2005. (VI. 24. ) EüM rendelet a rezgés expozíciónak kitett munkavállalókra
vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről.
 
 
 
 
 
 Mi a kockázatértékelés célja?A kockázatértékelés célja nem elvont. Nem matematikai valószínűségeket vagy elméleti
összefüggéseket kell megállapítani, hanem megvizsgálni az adott munkahelyen a konkrét
helyzetet, és meghatározni a konkrét teendőket. Kockázatértékelés lényege: a meglévő
személyi, tárgyi, szervezési feltételek összehasonlítása a vonatkozó előírásokkal
(jogszabályokkal, szabványokkal, üzemeltetési dokumentumokkal), tehát a „van” és a „kell”
összevetése. Biztosítható legyen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés feltétele, azaz ne merüljön fel a heveny és idült egészségkárosodás kockázata az
adott munkakörben.
Ehhez adott esetben természetesen kvantitatív (mennyiségi) vizsgálatok, mérések is
szükségesek, például a kémiai biztonsággal kapcsolatos kockázatbecslés területén, különösen,
ha a konkrét helyzetet valamilyen számszerű normával kell összevetni. Figyelembe kell venni
a jogszabályok által előírt azon mérések eredményeit is, amelyeknek munkavédelmi vonzata
van (érintésvédelem, világítás, zaj, stb. ). A kockázatértékelés fő céljai ezért:a megteendő intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő
rangsorolása,
a kockázatok elhárítása, illetve elfogadható mértékűre csökkentése.
 
 A kockázatértékelésnek, illetőleg az azt követő intézkedéseknek nem minden esetben lehet
végső célja az, hogy a kockázatok teljes mértékben szűnjenek meg, mindössze annyi, hogy a
megfelelő kockázatcsökkentés eredményeként a fennmaradó kockázat elfogadható legyen.
Például a gépjárművel történő közlekedés mindig veszélyes marad, de azt bizonyos szintig
csökkenteni lehet (műszaki állapot rendszeres ellenőrzésével, pihenőidő szabályozásával,
stb. ). A kockázatértékelés után a munkáltatónak képesnek kell lennie annak bizonyítására a
hatóságok, a munkavállalók vagy képviselőik, illetve más érdekelt felek előtt, hogy megtett
minden szükséges intézkedést a kockázatok felmérésére és elhárítására, illetve minimálisra
csökkentésére. Ezért a kockázatértékeléshez hozzátartozik a folyamat és az eredmények
megfelelő dokumentálása is (lásd 6. pontot). 4Ki végezze a kockázatértékelést?Az Mvt. 54. § (2) bekezdés értelmében a kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és
munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. Természetesen célszerű, ha a szakember
az adott tevékenységet megfelelően ismeri, gyakorlattal, sőt helyismerettel rendelkezik. Az
Mvt. 57. § (3) bekezdése rögzíti a munkavédelmi szaktevékenységet ellátó személy kiemelt
feladatait, az f) pontja tartalmazza a kockázatértékelésben való közreműködési
kötelezettséget.
A felelősség az Mvt. 2. § (2) bekezdés szerint mindenképpen a munkáltatót terheli. A
jogszabály értelmében a munkáltató nem csak a kockázatértékelés elvégzéséért felelős, hanem
annak megfelelő minőségű kivitelezéséért is. Ezért nagyon gondosan kell mérlegelnie, hogy
saját szakemberével (szakembereivel) maga végzi-e el a kockázatértékelést vagy külső
szakembert, szolgáltató szervezetet, szakintézményt bíz meg vele, illetőleg von be a
tevékenységbe. A szolgáltató kiválasztásánál különös gondot kell fordítani arra, hogy rendelkezzék
referenciákkal és legyen leinformálható, mert a kockázatértékelés a munkáltató
munkavédelmi tevékenységének alapvető eleme, és végső soron a munkáltató felelős a
kockázatértékelés tartalmáért, a megtett intézkedésekért, a munkavállalók egészségéért és
biztonságáért. Ugyanakkor kerülni kell a kockázatértékelés szükségtelen túlbonyolítását.
A kockázatértékelés folyamatába indokolt bevonni a munkavállalókat, illetőleg a
munkavédelmi képviselőt, mivel a gyakorlati tapasztalataik a kockázatértékelésnél
nélkülözhetetlen. A munkavédelmi képviselő részvételi jogát biztosítja az Mvt. 72. §,
különösen a (2) bekezdés b) pont, amely szerint a munkavédelmi képviselő részt vehet a
munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók
egészségére és biztonságára. A munkavállalók bevonása értékes szakmai segítséget nyújthat a
kockázatértékeléshez, mert ők általában pontosan ismerik a gyakorlati problémákat, illetve a
munkavégzés közben szerzett tapasztalatok alapján felismerhetnek rejtett veszélyeket is. A kockázatértékelés elemeiA kockázatértékelés folyamatát többféleképpen lehet szakaszokra osztani. A legfontosabb
tartalmi elemek a következők:1. A veszélyek azonosítása.
2. A veszélyeztetettek azonosítása.
3. A kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése.
4. A teendők meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele.
5. Az eredményesség ellenőrzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata.
A fentieket kiegészítő és végigkísérő feladat.
6. A kockázatértékelés és a teendők, valamint a felülvizsgálat írásba foglalása. A következőkben ezeknek az elemeknek a részletes szempontjait ismertetjük. Az elemekre
vonatkozó gyakorlati kérdéseket a melléklet tárgyalja. (A kémiai biztonsággal kapcsolatos
kockázatanalízis részben hasonló elemeiről és hatósági ellenőrzéséről az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ad tájékoztatást. )1. A veszélyek azonosításaA veszélyek azonosítása az egész kockázatértékelés alapja.
Első lépésként részletesen számba kell venni a munkakörnyezetben lévő valamennyi
munkafolyamatot, technológiát, munkaeszközt, felhasznált anyagokat (különös tekintettel a5veszélyes anyagokra és készítményekre), munkamódszert. Rendkívül fontos, hogy ez a
"leltár" kiterjedjen a nem mindennapos tevékenységekre is, mint például a karbantartás.
Emellett figyelemmel kell lenni egyes munkafeladatok évszakhoz kötött jellegére is, valamint
gondot kell fordítani a kisegítő jellegű tevékenységekre, mint például a takarítás, anyagtárolás
vagy szemétszállítás.
Ezután kell meghatározni minden jelenlevő veszélyt, amely a munkavállalókat és más
személyeket fenyegethet. Ezeket lehet a tevékenységek, a technológiák, a hely, vagy más
alkalmas szempont szerint osztályozni, azonban mindig úgy, hogy minden lényeges veszély
számba legyen véve. A veszélyek számos tényezőből adódhatnak, ezért a kockázatértékelés során a munkáltató
felelősségi körébe tartozó valamennyi vonatkozó tényezőt figyelembe kell venni. Ehhez nyújt
támpontot a következő felsorolás, hangsúlyozni kell azonban, hogy az nem törekszik
teljességre, csak tájékoztató jellegű. Munkaeszközök használatavédelem nélküli forgó, mozgó alkatrészek,
anyagok vagy tárgyak elmozdulása (esés, gurulás, csúszás, összeomlás),
gépek, járművek mozgása (például emelőgépek, belső szállítás, belső és külső
közlekedés),
tűz- és robbanásveszély (súrlódás, nyomástartó edények),
veszélyes felületek (éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, kiálló részek,
forró vagy hideg felületek). Munkavégzés és munkakörnyezetszemélyek vagy tárgyak leesése,
magasban végzett munka,
mélyben végzett munka,
kényelmetlen mozdulatok vagy testhelyzet,
kézi anyagmozgatás,
szűk munkahely,
rendetlen, elhanyagolt munkahely,
megbotlás, megcsúszás, elesés,
rossz egyéni munkamódszer,
zárt terekben, tartályokban végzett munka,
változó munkahely.
 Fizikai tényezőkvillamos hálózatok és berendezések,
hordozható villamos munkaeszközök,
villamos földkábelek és légvezetékek,
elektromos zárlat, elektromosság okozta tűz vagy robbanás,
elektrosztatikus feltöltődés,
elektromágneses sugárzás vagy tér,
részecskesugárzás,
lézerek használata,
zaj, infra- és ultrahang,
nem megfelelő munkahelyi világítás,
mechanikai rezgés (például kéziszerszámok, járművek),
 6forró vagy hideg anyagok, tárgyak, közegek,
nyomás alatti közegek (például sűrített gázok, gőzök),
emberek, állatok mozgása, támadása.
 
Biológiai tényezőkmikroorganizmusok.
baktériumok és hasonló organizmusok,
vírusok,
paraziták,
gombák.
 Veszélyes anyagok, környezet és klímaoxigénhiány,
veszélyes anyagok (belélegzése, lenyelése, bőrön át való felszívódása),
gyúlékony, robbanékony és oxidáló anyagok,
maró anyagok,
instabil vagy erősen reakcióképes anyagok,
allergizáló anyagok,
fertőző anyagok,
rákkeltő, mutagén, teratogén, utódkárosító anyagok,
nem megfelelő munkahelyi klíma (hőmérséklet, páratartalom, légmozgás),
szennyezett munkahelyi levegő (gázok, gőzök, aeroszolok, porok),
túlnyomás alatt vagy kis nyomásban végzett munka,
kedvezőtlen időjárási feltételek,
vízen vagy víz alatt végzett munka.
 Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés tényezőknehéz testi munka,
nagy koncentrációt igénylő munka,
túl intenzív vagy egyhangú munka,
éjszakai munka,
egyedül vagy elszigetelten végzett munka,
személyek fenyegetése, támadása (erőszak),
a feladatok, munkafolyamatok vagy munkavégzés szervezési hiányossága,
összehangolatlansága, tisztázatlansága vagy áttekinthetetlensége, túl sok vagy túl
kevés információ,
emberi kapcsolati tényezők (például kiszolgáltatottság, tévedések, rosszindulat,
passzív dohányzás, szexuális zaklatás).
 Egyéb tényezők
 oktatás hiánya vagy nem megfelelő végrehajtása,
üzemeltetési dokumentáció hiánya vagy hiányossága,
egészségügyi vizsgálat hiánya,
műszaki tartalmú időszakos felülvizsgálat hiánya vagy hiányossága,
elsősegélynyújtás hiányossága. 7A gépek biztonsága és a munkakörnyezet kapcsolata tekintetében a veszélyek áttekintésére
ugyancsak értékes útmutatást adnak az MSZ EN ISO 12100-1:2004 és az MSZ EN ISO
12100-2:2004 számú szabványok. Egyetlen útmutatás vagy szakmai segédlet sem veheti át
azonban a munkáltató felelősségét, és nem helyettesítheti a helyi viszonyok ismeretét. A
kockázatértékelésért felelős munkáltatónak vagy megbízottjának mindig a munkahely konkrét
viszonyai alapján kell számba vennie az adott munkahelyre, munkafolyamatokra,
technológiákra, munkaeszközökre, munkamódszerekre, munkavállalókra jellemző
veszélyeket. InformációforrásokA veszélyek számbavételéhez több forrásból érdemes információt szerezni, amilyen például:A munkatevékenység, munkafolyamatok, technológiák, munkaeszközök,
munkamódszerek közvetlen megfigyelése.
A munkavállalók és képviselőik tapasztalatai.
Munkavédelmi jogszabályok.
Szabványok
Gyártók és szállítók használati utasításai, adatlapjai, gépkönyvei, kezelési utasításai.
Munkahelyi belső szabályzatok, üzemeltetési dokumentáció.
Munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések és rendkívüli események adatai.
Más munkahelyek közzétett adatai, tapasztalatai, bevezetett szakmai szokások.
Tudományos és műszaki irodalom.
Munkavédelmi adatbázisok.
Helyszíni vizsgálatok, mérések.
Szaktanácsadók, munkavédelmi szolgáltatók.
 
 Gondos mérlegelést követel annak eldöntése, hogy a veszélyek számbavételéhez szükségesek-e
bonyolult műszeres vagy laboratóriumi mérések. Ezek a vizsgálatok sokszor hosszadalmasak
és költségesek, és bár pontos és részletes eredményeket szolgáltatnak, a kockázatértékeléshez,
illetőleg a szükséges teendők meghatározásához gyakran elegendő a tájékozódó jellegű
vizsgálat, amennyiben az, a munkavállaló expozíciójára, és az egészséget nem veszélyeztető
és biztonságos munkavégzés megteremtéséhez elegendő adatot szolgáltat. A munka, a munkafolyamatok elemzésekor különös gondot kell fordítani a következőkre:
Mindig a tényleges viszonyokat kell megvizsgálni, összehasonlítva a vonatkozóelőírásokkal, korszerű megoldásokkal. Ha a munkahelyen technológiai utasítás van
érvényben, a kockázatértékelés során át kell ugyan tekinteni az utasítást, de meg kell
vizsgálni azt is, hogy a valóságban hogyan végzik a munkát. A legtöbb munkahelyen
kisebb-nagyobb mértékben eltérnek az írott utasításoktól. A kockázatértékelés során
meg kell vizsgálni egyrészt az eltérések okát, másrészt a valóságos helyzet kockázatait,
összevetve az utasítások pontos megtartása esetén fellépő kockázatokkal. Figyelmet kell
fordítani az üzemeltetési dokumentációban rögzített minimális létszámra és annak
összetételére is. Például a szigorú létszámgazdálkodás hatására gyakran csak az első
műszakban dolgozik villanyszerelő, a délutáni és éjjeli műszakban hiányzik. Ezáltal a
villanyszerelés szempontjából szakképzetlen személyek vélt termelési érdekből maguk
végzik el a szerelést, önmagukat és munkatársaikat veszélyeztetve. Szervezési
intézkedések szükségesek tehát e súlyos szabálysértés megakadályozása érdekében,
például készenléti rendszer biztosításával, vagy külső szakember szükség szerinti
megbízásával8
Meg kell vizsgálni, hogy milyen esetekben kerül sor olyan műveletekre, amelyekrendszeresek ugyan, de a rutintól való eltérést jelentenek. Az ilyen műveletek általában
kockázatosabbak. Közéjük tartoznak például a karbantartási, tisztítási, szerelési, indítási,
leállítási műveletek.
Meg kell vizsgálni, melyek lehetnek a munkafolyamatban, technológiában fellépő, nemrendszeres, de előre látható üzemzavarok, előírás ellenes munkavégzések. Ilyen lehet
például egy esztergakés törése, egy gumiabroncs defektje, de egy dolgozó
fegyelmezetlensége is. 2. A veszélyeztetettek azonosításaA lehető legteljesebb körben számba kell venni azokat a személyeket, akiket az előzőekben
azonosított veszélyek fenyegethetnek. Meg kell állapítani, hogy kockázatonként hány fő a
fenyegetett munkavállaló, hatókörben tartózkodó. a) A legkézenfekvőbb veszélyeztetett csoportot a munkahelyen foglalkoztatottak jelentik
(például gépkezelők, karbantartók, irodai személyzet, stb. ), tehát azok, akik a veszéllyel járó
munkafolyamatokat ténylegesen végzik, illetve ott tevékenykednek. b) Különös figyelemmel kell számba venni továbbá azokat a munkavállalókat, akiknek a
munkája nem közvetlenül kapcsolódik az adott munkahelyen folyó tevékenységhez, valamint
azokat a személyeket, akik nem munkavállalóként kerülhetnek a munkavégzés hatókörébe.
Ilyenek lehetnek például:alvállalkozók,
takarítók,
belső vagy külső karbantartók,
szállítók,
látogatók,
tanulók, gyakornokok,
járókelők,
szolgáltatást igénybe vevők, ügyfelek, fogyasztók, vásárlók, betegek,
veszélyhelyzeti szolgáltatók (mentők, tűzoltók, rendőrség), stb.
 Nem szabad megfeledkezni azokról a személyekről sem, akik elvben nem kerülhetnének a
munkavégzés hatókörébe, mégis megfordulnak a munkahelyeken, és szintén veszélyeztetettek
lehetnek (munkavállalók ismerősei, rokonai, alkalmi árusok, stb. )c) Gondot kell fordítani az úgynevezett sérülékeny munkavállalói csoportok jelenlétére, akik
egyrészt veszély előidézői is lehetnek, másrészt a veszélyek fokozottan fenyegethetik őket.
Így nagyobb kockázatoknak lehetnek kitéve például:megváltozott munkaképességűek,
testi vagy szellemi fogyatékosok,
fiatal és idősödő munkavállalók,
terhes nők és szoptatós anyák,
betanítatlan vagy gyakorlatlan dolgozók (pl. új, időszakos vagy ideiglenes
munkavállalók),
csökkent immunitású munkavállalók,
egészségkárosodott munkavállalók (krónikus betegek),
gyógyszeres kezelés alatt álló személyek,
szenvedélybetegek, dohányosok.
93. A kockázatok minőségi vagy mennyiségi értékeléseA kockázat megítélésénél figyelembe kell venni egyrészt a veszély súlyosságát, vagyis az
okozható kár mértékét és kiterjedését, ide értve a veszélyeztetettek számát is, másrészt a
veszély bekövetkezésének valószínűségét.
Ez az értékelés a legtöbb esetben nem igényel összetett matematikai megoldásokat. Nagy és
összetett, illetve katasztrófaveszélyes technológiáknál természetesen szükség lehet bonyolult
elemző, modellező és értékelő eljárásokra, a munkahelyek legnagyobb részénél azonban az
értékelés a felismert veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorba állítását jelenti annak
érdekében, hogy a munkáltató meghatározhassa a szükséges intézkedéseket.
A kockázatok minőségi vagy mennyiségi értékeléséhez értékeléshez célszerű a gyakorlatban
használható kategóriákat felállítani. Erre nincsenek kötelező szabályok, de a besorolás alapjai
lehetnek például a következők. A) A károsodás jellege, súlyosságaSzemélyi sérülésKisebb személyi károsodás (horzsolás, zúzódás, múló egészségkárosodás).
Súlyos személyi károsodás (törés, csonkulás, krónikus egészségkárosodás).
Halálos (életveszélyes) baleset vagy egészségkárosodás.
 
B) A veszély bekövetkezésének valószínűségeValószínűtlen.
Lehetséges, de nem valószínű.
Valószínű.
Szinte elkerülhetetlen (csak idő kérdése).
A fentiek alapján a kockázatokat súlyossági (fontossági) sorrendbe célszerű állítani. A
legsúlyosabb (legsürgősebb intézkedést igénylő) kockázatok természetesen azok, ahol a
veszélyek a legsúlyosabb kárt okozhatják, a legtöbb személyt érinthetik, és a legnagyobb
valószínűséggel következhetnek be. Ez után kell a munkáltatónak eldöntenie, hogya)
b)
c)
d)a jelenlegi helyzet kielégíti-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit,
a kockázatok megfelelő ellenőrzés alatt vannak-e,
a jelenlevő kockázatok milyen módon szüntethetők meg,
milyen intézkedéseket kell tenni a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében. Az a) kérdés megválaszolásához természetesen a munkáltatónak, illetve a kockázatértékelést
végző személynek tisztában kell lennie a munkavédelemre vonatkozó szabályokkal.
Amennyiben a munkavédelemre vonatkozó szabály az adott helyzetre számszerű normával
(például határértékkel) határozza meg a követelményt, akkor azt kell eldönteni, szükség
esetén mérésekkel, hogy a helyzet megfelel-e a számszerű normának.
Az a) és b) kérdés szorosan összefügg. A munkáltatónak nem egyszerűen annak megállapítása
a feladata, hogy az értékelés pillanatában a helyzet kielégíti a munkavédelmi előírásokat,
hanem azt is vizsgálnia kell, hogy ez a helyzet megbízhatóan stabil-e, a kockázat megfelelő
ellenőrzés alatt van-e.
Egyszerű példával: nem elég megállapítani, hogy - a kockázatértékelés során, az értékelést
végző szakember és a munkáltató képviselője jelenlétében - a dolgozók kivétel nélkül viselték
a védősisakokat, tehát a helyzet kielégíti a munkavédelemre vonatkozó szabályok
követelményeit, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy a kockázat megfelelő ellenőrzés alatt10van-e, vagyis megfelelő intézkedések biztosítják-e, hogy a veszélyes munkahelyeken a
dolgozók mindig és rendeltetésszerűen viseljék az egyéni védőeszközöket. Figyelemmel kell lenni tehát azokra a kockázatokra, amelyek esetében az alkalmazott
óvóintézkedések jelenleg megfelelő védelmet nyújtanak a veszély bekövetkezése, illetőleg a
károsodás ellen, kielégítve a munkavédelmi követelményeket. Ha például a forgó, mozgó
gépalkatrészek megfelelő védőburkolattal vannak ellátva, ez nem azt jelenti, hogy ez a
kockázat az adott munkahelyen elvben nem létezik, mindössze azt, hogy nem szükséges
további intézkedés a közvetlen elhárítására. Ugyanakkor számításba kell venni, hogy a
védőburkolatok eltávolítása azonnal súlyos kockázatot jelent. Vizsgálni kell tehát azt is, hogy
ez a kockázat megfelelő ellenőrzés alatt van-e, nem fordulhat-e elő a védőburkolatok
indokolatlan eltávolítása. A védőburkolatokat az előre látható használat és az ésszerűen előre
látható rendellenes használat figyelembevételével kell kialakítani. A rosszul elhelyezett,
munkavégzést zavaró védőburkolat potenciális veszélyt jelent, ezért célszerű a vonatkozó
szabványokkal (pl. MSZ EN 953:1999) történő összehasonlítás. A jelenlevő kockázatok megszüntetése, megelőzése vagy csökkentése az Mvt. -ben foglalt
elvekkel összhangban történhet:1. Ha lehetséges, a kockázatot teljes mértékben ki kell zárni. Például, ha nem használunk
szerves oldószer alapú festéket, teljes mértékben megelőztük az ebből adódó egészségi
kockázatot, tűz- és robbanásveszélyt. Ha az ablakokat belülről tisztíthatóra tervezzük,
megelőzzük a külső tisztítással járó leesési veszélyt. 2. A kockázati tényezőket (pl. veszélyes anyag, technológia) kevésbé kockázatossal kell
helyettesíteni. Például a szerves oldószer alapú festéket helyettesíteni lehet vizes alapúval, a
kézi festékszórást gépivel. 3. A kockázatot a keletkezési helyén kell megszüntetni, hogy minél kisebb helyen kelljen
védekezni ellene, és minél kevesebb munkavállalót érintsen. Más szóval, a veszélyzónákat a
lehető legkisebbre kell szűkíteni. Ha egy berendezésből káros anyag szabadulhat fel, helyi
elszívó berendezést érdemes felszerelni, nem az egész műhelycsarnok szellőztetésével
eltávolítani a levegőszennyezést. 4. Mind a kevésbé kockázatos dologgal (anyaggal, technológiával, munkaeszközzel, stb. )
történő helyettesítéskor, mind a kockázat keletkezési helyén történő megszüntetésekor gondot
kell fordítani arra, hogy ez ne eredményezzen újabb, esetleg észrevétlenül maradó kockázatot,
tehát az intézkedés ne egyszerűen "áttolja" máshová a kockázatot. Ha például a felszabaduló
káros levegőszennyező anyagot elszívással távolítjuk el, gondot kell fordítani arra, hogy ezzel
ne okozzunk megengedhetetlen környezetszennyezést. Ha a kézi anyagmozgatást targoncák
használatával helyettesítjük, ezáltal a nehéz testi munka okozta kockázatot kiküszöböltük,
ugyanakkor meg kell vizsgálni a járművek mozgásával járó új kockázatokat. 5. A kollektív műszaki védelmet előnyben kell részesíteni az egyéni védőeszközök
alkalmazása helyett. Például a felszabaduló káros anyagok ellen elsősorban megfelelő
szellőzéssel, elszívással kell védekezni, nem egyéni légzésvédőkkel. Az egyéni védőeszközök
alkalmazását mindig csak végső lehetőségként szabad számításba venni, ha a munkavállalók
egészségének és biztonságának védelme kollektív műszaki és szervezési intézkedésekkel nem
biztosítható. 6. Alkalmazni kell a műszaki fejlődés eredményeit. A műszaki fejlődéssel egyrészt nagyobb
biztonságot eredményező védekezési lehetőségek nyílnak meg, ugyanakkor eddig nem ismert
kockázatok jelennek meg. Ezeket figyelemmel kell kísérni és megfelelően alkalmazni annak
érdekében, hogy az egészség és biztonság védelmi szintje a műszaki fejlődés színvonalával
együtt, annak megfelelően emelkedjék. Korábban alkalmazott biztonsági berendezésnél
nagyobb hatékonyságot nyújtó védőburkolat, védőberendezés alkalmazása. 114. A teendők meghatározása és a szükséges intézkedések megtételeAz előzőek elvégzése után a fenti szempontok alkalmazásával a munkáltatónak konkrét
intézkedési tervet kell készítenie a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében a
felelős és a határidő megjelölésével. Az Mvt. 54. § (2) bekezdése szerint "az értékelés alapján
olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények
javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. "A munkáltatónak ehhez el kell döntenie, hogymeg lehet-e teljes mértékben szüntetni a kockázatot,
hogyan lehet biztonságosabbá tenni a munkafolyamatokat, technológiát, anyagokat,
munkaeszközöket,
milyen munkavédelmi intézkedésekre van szükség a kockázat alacsony szinten
tartásához.
Az intézkedéseknek mindig az adott munkahelyhez, munkavállalókhoz és
munkakörülményekhez kell igazodniuk, az általános meghatározásuk ezért nem lehetséges. A
kockázat csökkentésének általános módszertani elve a következő:
 A veszély keletkezési helyén történő felszámolása, például zárt technológia
alkalmazásával, elszívással, hőszigeteléssel, zajcsökkentéssel.
A veszélyes munkafolyamat, technológia elkülönítése, elszigetelése.
A munkavállaló eltávolítása a veszélyes munkafolyamattól.
A munkaeszközök ellátása biztonsági berendezéssel (védőburkolattal,
védőberendezéssel).
Megfelelő mozgástér biztosítása.
Tiszta, rendes munkahely kialakítása, a keletkező anyagok, szennyvíz, hulladék
megfelelő eltávolítása.
A munkavállalók megfelelő tájékoztatása, képzése, oktatása, ellenőrzése.
Megfelelő szakképzettségű és számú munkavállaló alkalmazása.
A munka összehangolása.
A munkaszervezés megváltoztatása.
Megfelelő jelző- és riasztóberendezések, mentési tervek, menekülési útvonalak és
elsősegély biztosítása.
Egyes munkafolyamatok elvégzésének képesítéshez vagy előzetes engedélyhez
kötése.
Rendszeres, tervezett karbantartás megszervezése.
Veszélyes technológiák, létesítmények és munkaeszközök időszakos biztonsági
felülvizsgálata.
Egyes nem veszélyes munkaeszközök ellenőrző és időszakos felülvizsgálata.
Egyéni védőeszközök biztosítása. (Mint már hangsúlyoztuk, az egyéni védőeszközök
alkalmazását mindig csak végső lehetőségként szabad számításba venni, ha a kockázat
kiküszöbölése más műszaki és szervezési intézkedésekkel nem oldható meg. )
Megfelelő előzetes és időszakos orvosi vizsgálatok megszervezése.
A munkabalesetek és foglalkozási betegségek megfelelő bejelentése, kivizsgálása és
nyilvántartása.
Megfelelő öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési
lehetőségek biztosítása. A szükséges intézkedéseket célszerű sürgősségi sorrendbe állítani, például a következők
szerint:12azonnali,
rövid vagy középtávú,
hosszú távú.
 
Ehhez a kockázatértékelés megállapításait kell alapul venni, különösen azt, hogy mennyire
súlyos az adott kockázat (milyen jellegű károsodást okozhat, hány személyt érinthet, illetve
milyen valószínűséggel következhet be a károsodás). Emellett át kell tekinteni azt is, hogy
milyen gyorsan lehet megtenni az intézkedést, valamint milyen műszaki, személyi, szervezési
feltételeket kell biztosítani hozzá. Azonnal intézkedni kell a súlyos kockázatok felszámolása
érdekében, ugyanakkor a gyorsan megtehető intézkedéseket akkor is célszerű minél hamarabb
végrehajtani, ha kevésbé súlyos kockázatot szüntetnek meg.
A kockázatértékelés során észlelt közvetlen veszélyt azonnal meg kell szüntetni, tehát a
közvetlen veszélyt jelentő munkavégzést vagy munkaeszközt, technológiát azonnal le kell
állítani, összhangban az Mvt. 54. § (7) bekezdés e) pontjával. A kockázatértékelést végző személy (aki természetesen külső munkavédelmi szakember is
lehet) csak javaslatot tehet a kockázatok megítélése érdekében. A munkáltatót, illetőleg
megbízottját terheli a felelősség a feltárt hiányosságok megszüntetésével, a fennmaradó
kockázatok vállalásában. 5. Az eredményesség ellenőrzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálataA munkáltatónak ellenőriznie kell, hogy a kockázatértékelés megállapításaként, a kockázatok
csökkentése érdekében meghatározott és végrehajtott intézkedések valóban hatásosan és
stabilan csökkentették a kockázatokat. Ha például a fejsérülés kockázatát állapították meg, és
intézkedésként minden munkavállalónak védősisak használatát írták elő, ellenőrizni kell,
hogy a védősisakokat valóban megkapta-e minden munkavállaló, és megfelelő rendszer,
illetőleg megfelelő szervezési intézkedések biztosítják-e, hogy folyamatosan, rendeltetésének
megfelelően, - szükség esetén - becsatolt állszíjjal viseljék.
A kockázatértékelést legalább évente felül kell vizsgálni akkor is, ha nem történik különösebb
változás. Amennyiben jelentősebb változás következik be, például a munkakörülményekben,
a technológiában, a munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a
munkavállalói állományban, a munkavédelmi követelményekben, a műszaki fejlődésben vagy
a rendelkezésre álló ismeretekben, akkor szükségessé válik a kockázatértékelés ismételt
elvégzése, illetőleg felülvizsgálata. Erre nem lehet általános, minden körülményre érvényes
szabályt meghatározni; a munkáltatónak, illetőleg a munkavédelmi szakembernek az adott
munkahely konkrét körülményei alapján kell megállapítania, hogy melyek azok a változások,
amelyeknek jelentős kihatásuk van a kockázatokra. 6. A kockázatértékelés és a teendők, valamint a felülvizsgálat írásba foglalásaA munkáltatónak be kell tudnia bizonyítani a munkavédelmi hatóságok (Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Bányászati Hivatal, Országos
Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség), a munkavállalók vagy képviselőik, illetve
más érdekelt felek előtt, hogy megtett minden szükséges intézkedést a kockázatok felmérésére
és elhárítására, illetve minimálisra csökkentésére.
Ezen túlmenően az Mvt. 59. § (2) bekezdés szerint a munkáltató köteles tájékoztatni a
kockázatértékelés és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairóla nála munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személyt,
a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot,
a munkavédelmi képviselőt vagy bizottságot.
 
13Az Mvt. 84. § (1) bekezdés a) pontja ad lehetőséget a munkavédelmi hatóságnak, hogy
meghatározott munkavédelmi követelmények teljesítéséről írásbeli tájékoztatást kérjen a
munkáltatótól.
A munkáltatónak ahhoz, hogy tisztában legyen a nála meglévő kockázatokkal, és érdemben
kezelni tudja őket, valamint, hogy rendszerben, a gazdasági tevékenységével egységben tudja
megtenni a munkavédelmi intézkedéseket, feltétlenül indokolt dokumentálnia a
kockázatértékelés eredményeit, a szükséges és megtett intézkedéseket, ideértve a
kockázatértékelés felülvizsgálatait is. A dokumentációnak nincs előírt formája. Tartalmi szempontból be kell tartani az Mvt. 54. §
(5) bekezdésében foglaltakat, amely a következő:(5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők
dokumentálása:
a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;
b) a veszélyek azonosítása;
c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
d) a kockázatot súlyosbító tényezők;
e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való
összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a
munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően
alacsony szinten tartása;
f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
g) a tervezett felülvizsgálat időpontja;
h) az előző kockázatértékelés időpontja. A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak
szerint, de legalább 5 évig megőrizni. A következőkben gyakorlati példák mutatják be a minimális dokumentálási kötelezettséget.
Természetesen a helyi sajátosságok indokolhatják a tartalom kibővítését, illetőleg formai
változtatásokat, ide értve a kimunkálás sorrendjét is. a) A kockázatértékelés időpontja, helye, tárgyaPéldául: Pékség (Bp. XXIV. ker. Cserép u. 16. ), vagy
Galvanizáló üzem, vagy
Karosszériaműhely 3. állás, vagy
TantermekNem írható elő egységesen, hogy a kockázatértékelés helyét hogyan kell meghatározni.
Elvégezhető a kockázatértékelés például helyiségenként, munkafolyamatonként,
technológiánként, munkaeszközönként, ahogy a konkrét viszonyok ismeretében a
legcélszerűbb. A fontos a teljes körűség, hogy egyetlen tényező se maradjon ki.
Kockázatértékelés időpontja: 2005. február 19. – 2005. március 20.
Kockázatértékelést végezte: Farkas Anna munkavédelmi technikus képesítésének azonosítási
száma: „
„. b) Veszélyek azonosításaPéldául: targonca ütközése vagy személy elgázolása vagy
botlás, csúszás, esés vagy
tűzveszélyes hígító meggyulladása vagy14kézi anyagmozgatók hát- és derékfájásaA veszélyt pontosan kell meghatározni, nem szabad általánosságokkal megelégedni (pl.
"mechanikai veszélyek”). c) A veszélyeztettek azonosítása, az érintettek számaDokumentálni kell a kockázat által érintett személyek (munkavállalók és mások) számát és
jellegét, valamint, ha indokolt, a veszélyeztetés rendszeres vagy alkalmi voltát. Például: oktatók (3 fő), tanulók (65 fő) folyamatosan, vagy
gépkezelők (5 fő) folyamatosan, karbantartók (1 fő) havonta egy napon, vagy
műtőben tartózkodók (egészségügyi személyzet és betegek) közülükaz egészségügyi személyzet (kb. 9 fő) folyamatosan,a betegek alkalmanként. d) A kockázatot súlyosbító tényezők(Megjegyzés: A sorrend az Mvt. szerint). Rögzíteni kell, hogy a kockázatértékelés helyén konkréten melyek azok a tényezők, amelyek
az adott kockázatot fokozzák, vagyis a valószínűségét növelik. Ezek azonosítása egyúttal
segítséget ad a konkrét intézkedések meghatározásához. Vegyük első példaként a "botlás, csúszás, elesés" kockázatát. Kockázatot súlyosbító tényezők:A padló gyakran olajos.
A dolgozók egy része papucsot hord. A "tűzveszélyes hígító meggyulladása" kockázat esetében:Kockázatot súlyosbító tényezők:A hígító gyakran kiömlik.
A munkaeszközök nem szikramentesek. A következő példa a "kézi anyagmozgatók hát- és derékfájása" kockázat esetében mutatja a
kockázatot súlyosbító tényezőket (a 25/1998. (XII. 27. ) EüM rendelet alapján):1. A teher szempontjából
a teher túl nehéz vagy túl nagy,
nem kézre álló, vagy nehéz fogni,
instabil, vagy tartalma elmozdulhat,
mozgatása során nincs lehetőség a törzs közelében történő elhelyezésére, illetve a
törzs hajlításával vagy elfordításával lehet tartani, illetve mozgatni,
körvonalai vagy állaga miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés
esetén.
 2. A szükséges fizikai erőkifejtés szempontjábóla tehermozgatás túl megerőltető,
 15a terhet csak a törzs elcsavarodásával lehet mozgatni,
a teher hirtelen elmozdulhat,
az erőkifejtés a test labilis helyzetében következik be, ha nem kerülhető el, hogy
előrehajolt helyzetben történjék az emelés.
 
3. A munkakörnyezet jellemzői szempontjábólnincs elég hely a teher mozgatásához, különösen függőleges irányban,
a padozat vagy a munkavégzés szintje változó, emiatt a terhet különböző szinteken
kell mozgatni,
a padozat vagy a láb megtámasztása labilis,
a hőmérséklet, a páratartalom vagy a szellőzés nem megfelelő.
 4. A tevékenység szempontjából
főként a gerincet érintő túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikai erőkifejtés,
elégtelen pihenési idő,
túlzott emelési, lerakási vagy továbbítási távolságok,
a munkavállalóra kényszerített munkaritmus. 5. A munkavállaló adottságai szempontjából
 a testi adottságai miatt alkalmatlan az adott tevékenységre (foglalkozás-egészségügyi
alkalmatlanság),
gerincelváltozása fokozott sérülési hajlamot jelent (foglalkozás-egészségügyi
alkalmatlanság),
a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más tárgyat visel,
nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, illetve gyakorlattal.
 e) Kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékeléseAz előírásokkal való összevetés történhet szemrevételezéssel, működési próbáva, műszeres
vizsgálattal, illetőleg a rendelkezésre álló dokumentációk (pl. mérési jegyzőkönyvek)
felhasználásával.
Dokumentálni kell, hogy a kockázatértékelés tapasztalatai szerint az adott kockázattal
kapcsolatos körülmények - ide értve például a technológiát, a munkaeszközöket, a felhasznált
anyagokat, a munkaszervezést, a munkavállalók tájékoztatását, képzését, oktatását,
ellenőrzését, az egyéni védőeszközöket - megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó
szabályok követelményeinek. Nem általánosságban kell tehát vizsgálni és dokumentálni ezt,
hanem a konkrét kockázattal kapcsolatban. Mint már korábban hangsúlyoztuk, tekintettel kell
lenni arra is, hogy a munkavédelmi szempontból jelenleg megfelelőnek ítélt helyzet stabil-e.
Például egy poros munkahelyen a világítótest tömítettsége nem megfelelő, de a megvilágítás
értéke a vizsgálatnál még kielégítette a vonatkozó jogszabályban előírt értéket [3/2002. (II. 8. )
SzCsM-EüM együttes rendelet]. Ebben az esetben is rögzíteni kell a tömítetlenséggel
kapcsolatos észrevételt, mivel a mért eredmény nem minősíthető tartósnak. f) Szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelöléseNincs szükség intézkedésre, ha a jelenlegi helyzetben a kockázat egyrészt megfelel a
munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek, másrészt tartósan, stabilan
alacsony szinten tartható. Ebben az esetben azt kell rögzíteni, hogy intézkedésre nincs
szükség. 16Minden más esetben dokumentálni kell a szükséges intézkedéseket, a fontosságuknak és
sürgősségeknek megfelelő határidő és a felelős feltüntetésével. Példák:Rendszeres ellenőrzéssel biztosítani kell, hogy a műhelyben csak zárt védőcipőben
tartózkodhassanak személyek (munkavállalók, ellenőrzést végzők stb. ). Felelős: X. Y. ,
határidő: év, hó, naptól folyamatos. A munkaeszközöket szikramentesekre kell cserélni, addig oldószeres munkát végezni nem
szabad. Felelős: Z. K. , határidő: azonnal. Természetesen a kockázatok feltárása, a sürgősség besorolása elválhat a határidő és a
felelősök megjelölésétől, hiszen ez utóbbiak már általában az illetékes munkahelyi vezető
feladatköréhez tartoznak. g) A tervezett felülvizsgálat időpontjaA kockázatértékelés nem fejeződik be a kockázatok feltárásával, illetve a szükséges
intézkedések megállapításával, végrehajtásával. Meg kell határozni, hogy legkésőbb mikor
kerül sor a következő kockázatértékelésre, illetve a kockázatértékelés felülvizsgálatára, és ez
egy adott időpont, amikor felül kell vizsgálni az intézkedések hatékonyságát. Rögzíteni kell, hogy mikor és milyen eredménnyel vizsgálták felül az elvégzett
kockázatértékelést. Ez a dátum természetesen arra az esetre vonatkozik, amikor nem
következik be olyan változás (például a munkakörülményekben, a technológiában, a
munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a munkavállalói
állományban, a munkavédelmi követelményekben, a műszaki fejlődésben vagy a
rendelkezésre álló ismeretekben), amely szükségessé teszi a kockázatértékelés tervezettnél
korábbi elvégzését vagy felülvizsgálatát.
A fennmaradó kockázatot a felülvizsgálat keretében ismételten értékelni kell, hogy a
kockázatcsökkentés legalább a jogszabályi előírásoknak, a technika jelenlegi állásának
megfeleljenek. Amennyiben azt állapítják meg a felülvizsgálat során, hogy a kockázatokban
nem történt változás, és az alkalmazott intézkedések változatlanul megfelelőek, ezt is
dokumentálni kell.
Az Mvt. szerint a kockázatértékelést legalább évente mindenképpen felül kell vizsgálni. Ez
az évenkénti felülvizsgálat nem feltétlenül a kockázatértékelés megismétlését jelenti, hanem
elsősorban annak vizsgálatát, hogy a kockázatértékelés elvégzése óta nem történt-e olyan
lényeges változás az alapul vett munkakörnyezeti tényezőkben, amely indokolja az újabb
kockázatértékelést. Ha ilyen változás nem is történt, a felülvizsgálat másik célja annak
ellenőrzése, hogy a kockázatcsökkentő intézkedések megfelelőek, hatásosak voltak-e, és
eredményükként csökkentek-e a kockázatok. Előfordulhat munkavédelmi szabályban
bekövetkezett változás is, amely indokolja az érintett terület, technológia stb. újra vizsgálatát.
(A tervezett felülvizsgálaton kívül az Mvt. 54. § (3) bekezdése értelmében soron kívül kell
elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges
megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés
hozható összefüggésbe. )h) Az előző kockázatértékelés időpontjaA nem első alkalommal sorra kerülő kockázatértékelést követően a felülvizsgálat alapjának az
előző kockázatértékelés megállapításai számítanak. 17Az előző Útmutatás visszavonásaA Szociális és Munkaügyi Közlöny 2002/1 számában megjelent Útmutatás jelen Útmutatás
kiadásával egyidejűleg visszavonásra kerül. Budapest, 2006. februárDr. Bujdosó László
országos tiszti főorvos
Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi SzolgálatDr. Esztó Péter
elnök
Magyar Bányászati HivatalPapp István
elnök
Országos Munkabiztonsági
és Munkaügyi
Főfelügyelőség18Melléklet az ÚtmutatáshozGyakran felmerülő kérdések1) A kockázatértékelés lehetséges módszereiA veszélyelemzésre és a kockázatértékelésre számos eljárást alakítottak ki, amely a
szakirodalomban tanulmányozható. Rövid tájékoztatást nyújt erről – többek között – „A
gépek biztonsága. A kockázatértékelés elvei. MSZ EN 1050:1999 B melléklet. ”Alkalmazható továbbá „A munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszere
(MEBIR). Útmutató az MSZ 28001:2003 bevezetéséhez MSZ 28002:2003” szabvány,
amelynek 4. 3. 1. d) Folyamat 1) „Veszélyazonosítás, kockázatértékelés és a kockázat kézben
tartása” alcímű szakasza tartalmazza az eljárás folyamatát, szükséges dokumentációt.
Bár az MSZ 28002:2003 szabványban lévő fogalommeghatározások részben eltérőek az Mvt-
. ben foglaltaktól, az alábbi megfogalmazás figyelemre méltó:
„A veszélyazonosítás, a kockázatértékelés és a kockázat kézben tartásának folyamata nagyon
változatosak a különböző iparágakban, az egyszerű értékeléstől kezdve az összetett,
terjedelmes dokumentációval alátámasztott mennyiségi elemzésig. A szervezet feladata, hogy
megtervezz és bevezesse a veszélyazonosítás, a kockázatértékelés és a kockázat kézben
tartásának olyan célszerű folyamatait, amelynek megfelelnek igényeinek és a munkahelyi
követelményeknek, …” . 2) Kockázatelemzés egységesítésének lehetőségeiA kockázatelemzésnél gyakran felmerülő kérdés, hogy azonos munkaeszközök,
tevékenységek esetén lehetséges-e csupán egy munkaeszköz, tevékenység vizsgálata, és
ennek kiterjesztése a többire. Például egy üzemben számos azonos esztergagép dolgozik,
illetőleg egy nagy alapterületű irodában azonos irodabútor, számítógép esetén egyforma
munkát végeznek. Nyilvánvaló, hogy a maximális egységesítés ellenére sem azonos időben hibásodnak meg az
adott munkaeszközök, az esztergagép üzemeltetését, karbantartását is eltérő felkészültségű,
gyakorlattal rendelkező szakember végezheti, így egy gép vizsgálata által nem tárható fel
valamennyi gép esetén a hiányosságok.
Az irodai munka esetén sem elégséges csupán egy munkahelyet megvizsgálni, hiszen a
személyi különbségek eltérő intézkedéseket követelhetnek meg. A képernyő előtti
munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3. )
EüM rendelet 1. számú melléklet 1. 5 d) pont értelmében igény esetén lábtámaszt vagy
saroktámaszt, illetve kartámaszt kell biztosítani.
Mivel a munkavállalók magassága nem azonos, az alacsonyabb dolgozók számára a
lábtámasz igényként merülhet fel, a magasabbaknál azonban ez a segédeszköz nem szükséges.
Ugyancsak igényelhetik a munkavállalók a laptartót és a kartámaszt is.
A munkavállalók gyakran nem állítják be megfelelően a képernyőt, munkaszéket személyi
adottságuknak megfelelően, e hiányosságok feltárása is a kockázatelemző feladata.
A belsőtéri megvilágítás előírt mértéke nagyon eltérő lehet egy adott irodán belül, például a
fal és a bútorzat reflexiójától, a személy munkavégzési helyének ablaktól való távolságától,
vagy akár attól is, hogy a munkahelyen mennyi a természetes fény. Természetesen az egységesítés eredményeként célszerű azonos módszereket (pl.
kérdéslistákat, megelőző intézkedéseket, stb. ) kialakítani, amelyek lényegesen megkönnyítik
a kockázatértékelés törvényben előírt kötelezettségét. 193) Szükséges intézkedések konkretizálásaA kockázatértékelésnél feltárt hiányosságok megszüntetéséért felelős személyek gyakran
kifogásolják, hogy munkájukhoz nem kapnak elegendő információt, a kockázatok csupán
általánosan vannak azonosítva, illetőleg a hiányosságok megállapítva, ami nagymértékben
megnehezíti munkájukat. Például egy védőburkolaton keresztül kézzel elérhető ékszíjhajtás
esetén nem elegendő a „nem megfelelő védőburkolat” értékelés, hanem szükséges utalni a
Gépek biztonsága. Biztonsági távolságok a veszélyes helyek felső testrésszel való elérése
ellen MSZ EN 294:1994 szabvány vonatkozó pontjára, vagy a biztonsági távolság
függvényében a nyílás méretét konkrétan megadni. Figyelembe kell tehát venni, hogy a
hiányosságok kijavítását többségében olyan személyek végzik, akik nem rendelkeznek
munkavédelmi szakképzettséggel.
4) Tárgyi feltételek mellett a személyi és szervezési intézkedések
A kockázatértékelést nem lehet csupán a tárgyi feltételek meglétére korlátozni, elemezni kell
a személyi és szervezési feltételek teljesülését is. Gyakran tapasztalható, hogy a
munkavállalók alacsony létszáma, vagy a szükséges szakképzettség hiánya a dolgozók
veszélyeztetésén túl a munkakörnyezet biztonságát is veszélyezteti (pl. külső munkavállalók
telephelyen történő munkavégzése). A munkavédelmi oktatás és időszakos felülvizsgálat
(biztonsági, ellenőrző) elmulasztását, üzemeltetési dokumentáció hiányát, nagyfokú túlórázást
kockázatértékelés szempontjából is figyelembe kell venni.
Az Mvt. 4. § értelmében nem csupán a munkavállalóknak, hanem a munkavégzés
hatókörében tartózkodóknak és a szolgáltatást igénybe vevőknek is biztosítani kell a
megfelelő védelmet, melyek gyakran szervezési intézkedéseket igényelnek. 5) Intézkedések sürgősségi besorolásaA szükséges intézkedések sürgősségi besorolása gyakran okoz gondot a
kockázatértékelőknek. A 4. pontban rögzítettek gyakorlati végrehajtására több megoldás is
lehetséges.
Egyszerűbb esetben a gyakorlott szakember tapasztalat alapján meg tudja állapítani az
intézkedések határidejét, bonyolult esetben különböző matematikai módszerek is
alkalmazhatóak. A következmény és valószínűség tényezőinek figyelembe vételével
kockázati tényezőt állapít meg, mely alapján sürgősségi osztályba sorolható az intézkedés,
például mátrix segítségével. Más megoldás a súlyosság, valószínűség és észlelhetőség
szorzatából alakítja ki a kockázati tényezőt. A sürgősségi besorolásnak konkrét szabályai
nincsenek, a helyi sajátosságok alapján kell a besorolást elvégezni. A szakirodalomban többféle megközelítéssel lehet találkozni, amelyek alapelveiben
lényegében azonos tényezőket vesznek figyelembe.
 a megállapított kockázatok vezethetnek-e súlyos sérülésekhez vagy
egészségkárosodásokhoz (például hosszan tartó betegség, visszafordíthatatlan
egészségkárosodás),
a kockázatok által ténylegesen vagy potenciálisan veszélyeztetett személyek a száma,
a hasonló munkahelyeken történt balesetek és foglalkozási megbetegedések ismerete,
a specifikus kockázatok miatt bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási
megbetegedések ismerete.
 
Vissza
0 tétel
Belépés
E-Mail cím:

Jelszó:


Elfelejtette a jelszót?
Új vásárló
Erősített Bőr Munkavédelmi Rakodókesztyű - Piros Kézhát RBR
Erősített Bőr Munkavédelmi Rakodókesztyű - Piros Kézhát RBR
Ár csak viszont-
eladóknak!

Ár csak viszont-
eladóknak!
  Ma 2024. 3. 29, péntek, Auguszta napja van.   Szerzői jog © 2024 Munkaruhadiszkont webáruház
Webáruház motorját az osCommerce alapból tovább fejlesztette Pásztóy Tamás. pasztoy@pasztoy.hu
  68276046 lapletöltés 2012 augusztus 18, szombat  


Partnerünk a Kerti Pad webáruház és az Online Rádió portál